A nyár elején kicsit be voltam pukkadva, mert a város összes szerződéses pedagógusával együtt engem is kidobtak a rendszerből. Hát, nem tudom, hogy az a szerencsétlen, aki élete első tanévén van túl, mit kezd magával…minden esetre engem feladat elé állított. A gyerekek még jártak oviba, én pedig azt képzeltem, hegyeket fogok mozgatni, annyi időm és energiám lesz. Nem volt. Évek fáradtsága görnyesztett: terhesség, szülés, szoptatás, terhesség, szülés, szoptatás, aztán az anya dolgozik, anya siet projekt.
Nem küzdöttem, nem bántottam magam…és nem is takarítottam 
Remek volt.
Ici-pici dolgok elintézésével helyeztem magam vissza a társadalomba, mindig csak annyival, ami pontosan az orrom előtt volt. Ez minden nehéz helyzetben működött eddig, ahogy most is. Már apad a lista, gyarapszik az életerőm.
Újra kedvem van írni, locsogni, lenni, mindezt és sok mást megosztani. Gyere máskor is, várlak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: